Gyöngyöt a disznók elé.

Pánti Mária

Gyöngyöt a disznók elé

Úgy érzem néha, hogy ebben a korban, 
így élünk mi; disznók közt az ólban, 
kik elé gyöngyöt vetettek, s lám, 
nem értékelték az alamizsnát. 

Felszedegetem a szétgurult csodát, 
letörlöm a könnyet, minden megy tovább, 
míg szememből a könny újra elered, 
s csak pereg, lásd meg hát gyöngyeimet! 

Az értéktelen kacatot, mit közéjük vetek, 
a szél körülöttem kavarja a szemetet. 
A szürke félhomályban most újra csillan 
az a valami ott, mélyen az ólban. 

Ahol a léleknek már maradása nincsen, 
felkapja a kincset, nincs még veszve minden, 
de mikor szabadul, visszatekint a szelíd, 
s reményekkel telve tárja szét karjait. 

S a gyöngy csak hullik vissza megint.




            Pánti Mária
         2011.február.27.

Manó úr!

http://panti.hu/?page_id=214

Szeretném közreadni ezt a pár novellát nekem nagyon tetszett.

Fülel a Csend

      Fülel a Csend

Sunyin mögém lopódzva, 
Itt fülel a Csend. 
Tudom, titkon azt óhajtja, 
Hogy bennem halljon meg. 
Nem kapsz te abból, nem! 
Gyilkosod nem én leszek, 
De bánkódó társam lehetsz. 
Elevenen eltemethetsz, 
Zaj falára felfeszíthetsz, 
Én akkor sem törlek meg.




             Pánti Mária
          2011.Április.12.


     

Élet képe

Élet képe Elcsodálkozik az élet Mikor karjaimba téved Vágyott múltak mennek Ott kellene most lennem Nem vagyok, már nem Saját képet festek! Rajta én, s az élet Furcsa az arcom: félek Ha nem jó, hát fess mást Mondom neki, s hogy lásd, Azt a furcsa színes pacnit; Ez egyszer Te teremts mást Munkához is lát az élet Elkészít egy kedves képet Jó lesz, - mondom-, jó lesz hát Csak nem én vagyok, de fátylat rá
	Pánti Mária (2011. március 3.) Pánti Mária

Vízöntő

Pánti Mária Vízből vétetett (avagy a vízöntő dala) Te, ki a víz útjába állsz Hát jól vigyázz! Mert emberedre találsz Ha nem tudsz úszni, elvisz az ár Emlék vagyok, köddé válok Csak a nyomaimat találod A napsugár az, mire várok Aláhullok, felszáradok Nyugodt vagyok, sima vagyok Útjaimat nem tudhatod Ne kavarj fel, ne ismerj meg Tisztán tartom gyermek lelked Békésen, vagy haragosan Utat török, szikla hasad Ha nem ismered természetem Ne játssz velem. Ne játssz velem! Csermely vagyok, folyó vagyok De ha kell, hát felduzzadok! Csengő hangú hűs patak, Vagy szökőár egy perc alatt Ezer évnek hordalékát Nézd, itt viszem, ne kívánd hát Hogy megmutassam, amit tudok Csak fogadd el azt, mit adok
	Pánti Mária(2010. november 27

Nem dönthetem én el

Pánti Mária


Pánti Mária: Nem dönthetem én el

Nem dönthetem én el,
Hogy anyám,vagy apám
Ölébe hajtom le fejem.
Az egyik nem is volt,
A másik túl hideg.

Nem dönthetem én el,
Hogy örülhetek-e,
A sors ajándékainak
Melyet gyakran visszavett,
S ezzel észhez térített.

Nem dönthetem én el,
 Hogy hol tanuljak
Mivé legyek,ha leszek...
Nagy, nekem csak nőni kellett
Ahogy az odvas fából az új mag.

Nem dönthetem én el,
Hogy mit szeressek,
Kit keressek,mit figyeljek
S a világra táruló tekintet
Egyszer csak mindent filmre vett.

Nem dönthetem én el,
Hogy mit mondhatok kinek.
Csak embernek kellett maradni
Ha csak ezt tudtam adni
Nem maradt,csak ennyi.

Nem dönthetem én el,
Veszek e maskarát,játszom
S veletek sírok,vagy nevetek
Egyetlen dologban dönthetek,
Megállok-e itt ,vagy tovább megyek.

Az unokám, Ádám.2004.julius.4.



Ádám egyéves

 
Ádám iskolába megy.