 |
| Pánti Mária Pánti Mária: Nem dönthetem én el Nem dönthetem én el, Hogy anyám,vagy apám Ölébe hajtom le fejem. Az egyik nem is volt, A másik túl hideg. Nem dönthetem én el, Hogy örülhetek-e, A sors ajándékainak Melyet gyakran visszavett, S ezzel észhez térített. Nem dönthetem én el, Hogy hol tanuljak Mivé legyek,ha leszek... Nagy, nekem csak nőni kellett Ahogy az odvas fából az új mag. Nem dönthetem én el, Hogy mit szeressek, Kit keressek,mit figyeljek S a világra táruló tekintet Egyszer csak mindent filmre vett. Nem dönthetem én el, Hogy mit mondhatok kinek. Csak embernek kellett maradni Ha csak ezt tudtam adni Nem maradt,csak ennyi. Nem dönthetem én el, Veszek e maskarát,játszom S veletek sírok,vagy nevetek Egyetlen dologban dönthetek, Megállok-e itt ,vagy tovább megyek. |
2011. február 27., vasárnap
Nem dönthetem én el
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Köszönöm! Néha szembe kell néznem az igazsággal, s azáltal, hogy leírom, lezártnak tekinthetek egy ügyet..
VálaszTörlésÉn nem akarok tüskéket és hátamon cipelt súlyos haragokat. Én csak szeretni akarok. De ehhez meg kell szabadulnom minden keserűségtől. Ebben segít az írás.
marcsi
Szia Marika!
VálaszTörlés"Néha szembe kell néznem az igazsággal, s azáltal, hogy leírom, lezártnak tekinthetek egy ügyet.."
Ez így igaz,ha későn nézel vele szembe annál
nehezebb lesz tisztán látnod.Idő kell hozzá hogy
szembesítsd magad egy nehéz problémával,és ha a
probléma nagyon nehéz akkor még több idő.
Kell egy kis érettség ezt az élet hozza,de kell
egy kis empátia a másik iránt hogy igazán meg
tudd ítélni a múltat.
Tudod mikor az ember 10 éven keresztül heti
90-100 órát dolgozik és egyedül van, akkor nem
tehet mást mint önvédelemből távolságtartó lesz.
Ezzel legjobban azokat és saját magát bünteti
akik érdekében teszi amit tesz/tett.
Nagyon sajnálom hogy nem találtam meg a közös
hangot veletek pedig minden vágyam ez volt.
Kérlek hidd/higgyétek el nekem hogy mindent
ennek érdekében tettem.
Te ismered a történetemet tudod milyen nehéz
életem volt sok mindent elrontottam,de talán
pár szép emléket sikerült hagyni amire lehet
mosolyogva emlékezni.
Persze Apu,
VálaszTörlésNincs is ezzel semmi baj. Azt gondolom, hogy illendően meg is köszöntem, de ez mindegy. A baj ott volt, hogy sokáig nem voltam hajlandó emlékezni, csak a jó dolgokra, és nem értettem, hogy akkor mi a baj velem, hiszen minden olyan jó volt....
De mára már megtanultam foglalkozni a kevésbé jó dolgokkal is.
Amit írtam, nem bántásból írtam, a további félreértések elkerülése végett.
Amit értünk tettél, senki nem vitatja el tőled. És tudom, hogy nehéz volt neked, emlékszem mindenre.
Az empátia hiányával engem igazán nem lehet vádolni. Vagy mégis? Akkor sajnálom
Nem akartalak megbántani nem vádollak empátia
VálaszTörléshiányával, akkor nem lenne háromlábú kutyád.
Talán rosszul fogalmaztam,talán lehet hogy nem
ismerlek igazán?
Talán neked van igazad? Két ember két világ.